Tuesday, January 3, 2012

Töltött káposzta borban. Diétás módra. Magyar módra, erdélyi módra.



Mi nem diétás? Nehéz testi munka után a szalonna is csupa diéta meg egészség: ez a káposzta azonban másként diétás. Majdnem zsírmentes -- már amennyiben a hús zsírmentesnek tekinthető (nem tekinthető annak). Kevés gyomorkímélőbb és finomabb változatát ettem. Titka: sovány hús, de az többféle legyen, és legalább a negyede sovány füstölt sonka. Jó minőségű rizs, és mindenképpen nagyon jó minőségű savanyú káposzta. Titka az is, hogy borban fő - párolódik készre.

Hozzávalók: 
-egy fej savanyított káposzta (a levelekbe töltelék kerül, a cikáját és a levelek apraját csíkokra vágom,megy az edény aljára)
- fél kiló - egy kilónyi savanyított vágott káposzta (nem mossuk, kicsavarjuk, a levet félretesszük)
- kb. fél kiló hús, (sovány disznó, sovány marha, növendékmarha, füstölt sonka vegyesen)
- pár szelet sovány sonka, annyi amennyi ellepi a káposztás edény alját
- egy jó marék rizs
- egy tojás, egy közepesen nagy hagyma, egy-két cikk fokhagyma
-só, bors, paprika, egy köteg kapor-csombor
- egy üveg fehérbor

A rizset alaposan megmosom, beáztatom . A hagymát apróra vágom, kevés olajon üvegesre párolom.
Az edény aljára dobom a jókora szárított kapor-csombor köteget. Az edény alját kibélelem hajszálvékonyra szeletelt füstölt sonka szeletekkel (netán császárhús, de annál zsírosabb ne legyen). Erre kerül egy réteg gyalult káposzta.

A négyféle húst megdarálom vagy éles késsel felaprítom. A tojást, hagymát, fokhagymát és az előre beáztatott de nem főtt rizset a húsba teszem. Sózom (óvatosan, a káposzta is sós), borsozom, kevés paprikát teszek bele, kaprot, csombort egy leheletnyit, kóstolom is (legyen fűszeres, a káposztába ugyanis nem kerül több fűszer). Mivel ez a változat nem zsíros, több fűszer megy bele -- a szokásosnál fűszeresebb töltelék íze járja át a káposztát, nem fordítva.

A leveleket hanyagul leerezem, lazán megtöltöm. Az apró káposzta ágyra kerül a töltelékréteg, arra megint egy réteg vágott káposzta, A tetejére jöhet néhány szál kapor és csombor (csombor nélkül nincs töltött káposzta), netán egy leheletnyi édesnemes paprika, inkább a látvány kedvéért.

Feltöltöm vizezett borral, amikor forrni kezd, lassú tűzön főzöm, néha borral töltöm fel. Kóstolgatom is, ha nem eléggé sós, némi káposztalevet is adok hozzá. Lassú tűzön főzöm, lefedve, úgy négy-öt órán át, és amikor aztán a szomszédságot is belengi a semmihez nem fogható karácsonyi illat, eloltom a lángot alatta. Közben persze szorgalmasan töltögetem alá a bort.

Puliszkával tálalom. A puliszka keményre főtt változata dukál mellé, ezt onnan  tudni, hogy a puliszka elválik az edény falától, és megáll benne a fakanál. (Ebből is több adag készülhet előre.) Az egyszerűség kedvéért a tejforraló edényben főzöm a puliszkát, nem kap oda.

Tejföl jöhet bele, ízlés szerint, anélkül is jó.

Azt kevesen tudják, hogy a puliszkát, csak úgy önmagában, valamikor a gyomorbajok orvoslására használták, és nem alaptalanul  -- valóban fontos része az epe -máj és gyomordiétának.

A töltött káposztáról az a mondás járja, hogy akkor a legjobb, amikor már hétszer melegítették fel -- ennyire sohasem került sor. Úgy a harmadik melegítés után már olyan az íze, hogy arra nincs is szó, tehát most én is abbahagyom az írást.

No comments:

Címkék