Májpalacsinta

A maradék csirkemáj hasznosítására született ez a recept, aztán maradt: jó sör - és borkorcsolya, előétel, vacsora, kinek mi, végül is koncepció kérdése.

Hozzávalók (kb. 10-12 palacsintához)

2 tojás,

tej, liszt

2-3 csirkemáj

fűszer (tetszés szerint, most: só, bors, rózsapaprika, édesnemes paprika, szárított petrezselyem)

csipős sajt vagy/és sóstúró

sütéshez nagyon kevés olaj

A májakat megfőzöm, mixelem. Hozzáadom a felvert tojásokat, csomómentesre keverem. Felváltva lisztet és tejet adok hozzá, kikeverem a palacsintatésztát, ne legyen túl híg, de ne legyen sűrű sem. (Nagyon kevés liszt jön bele, ez nem lepény.) Sózom, fűszerezem (bőkezűen). Csepp olajat keverek bele a végén.

A palacsintasütőt kikenem olajjal (csak az első palacsinta előtt), kisütöm a palacsintákat, megszórom sajttal, feltekerem, kész.

Mutatós lett volna saláta meg miegymás ágyon, de nem volt se saláta, se miegymás, csak a havazás és telem sötét, végetérni nem akaró rosszkedve.

Spárgaleves

Írhatnám, hogy szezonja van a spárgának, de ez a spárga Mexikóból jött, ki tudja, miért. (Ugyanazért, amiért a bab Kínából meg Argentinából. )

Az ára borsos, megveszem így is, a kedvencem. A leves percek alatt kész van, olyan egyszerű, hogy szégyellem leírni.

Hozzávalók:

egy köteg zöld spárga

fél liter vagy egy liter alaplé vagy ennek megfelelő kocka (csirke vagy zöldség)

pár csepp citrom vagy egy kevés fehérbor

tejszín, vaj

só, bors, szerecsendió, petrezselyemzöld

Az alaplevet vagy kockát odateszem főni. A spárgát meghámozom (nem kellett volna), darabokra vágom, a fás végét letöröm, a fejeket félreteszem.

A szárakat az alaplébe dobom, mellédobok egy csepp vajat is, sózom és borsozom. Pár perc múlva mellédobom a fejeket is. Amikor a szárak megfőttek (ez olyan 12-15 perc volt, lehet több is), mixelem vagy áttöröm őket, visszateszem a levesbe. Egy-két percet főzöm még, aztán elzárom a tüzet, tejszínt teszek bele, ízlés szerint szerecsendióval és borral (vagy citrommal), ízesítem még, beledobom a petrezselyemzöldet, kész, tálalom.

Nem szeretem bonyolítani: a tejszín is inkább az ízét emeli ki, nem sűrítek vele, az alaplé ne legyen túl karakteres ízű. A vaj (nagyon kevés kell bele) kiemeli a spárga ízét. Levesbetétnek ott vannak a spárgafejek, kár elrontani a hatást pirítóssal és/vagy sajttal, de van, aki úgy szereti.

Pisztáciás-mogyorós-olajbogyós cantuccini

Nem vagyok édesszájú, de annál jobban szeretem a sós ropogósokat. Ritkán készül, mivel a legtöbbje munka vagy időigényes, én viszont betegesen lusta vagyok. És mint minden patológikusan renyhe lélek, erőfeszítést nem kímélve keresem a munkakímélő recepteket, így akadtam erre a sós biscottira.

Írhatnám úgy is, hogy régóta szemezek vele, de én azt férfiakkal szeretem, nem kekszfélékkel.

Hozzávalók:

kb. 12-15 deka liszt

1-2 tojás

5 deka pisztácia

5 deka mogyoró

5 deka olajbogyó

három-négy kanál reszelt parmezán

só, tört bors, olívaolaj

1 sütőpor

A mogyorót, pisztáciát megtöröm vagy vágom, az olajbogyót felaprítom. A tojásokat felverem.

A lisztbe keverem a sütőport, kevés sót (amennyiben sós mogyorót és pisztáciát használunk, vigyázni a sózással), tört borsot, majd beleszórom a mogyorót, pisztáciát, olajbogyót, reszelt parmezánt. Hozzáadom a tojást és egy kanál olívaolajat. Könnyen formázható, nem túl puha de nem is kemény tészta lesz belőle. Ha nem, további tojás és olaj megy bele (ezért a hozzávalók mennyisége hozzávetőleges a receptben).

Két rudat formázok, kissé ellapítom, sütőlapon harminc percig sütöm meleg de nem forró sütőben. Amikor szépen megpirul-barnul, kiveszem, vékony szeletekre vágom, a lángot lehúzom, gyenge tűzön sütögetem a kekszek mindkét oldalát, amikor szépen megpirultak kész is.

A receptet érdemes szabadon kezelni. Parmezánból itt jó a reszelt-zacskós változat is. Parmezán helyett bármilyen erős ízű száraz sajt vagy túró. Zöld olajbogyó helyett jó a fekete, és különösen finom pikáns töltött olajbogyóval.

Eredeti recept itt.